Behajtási költségátalány 2016.04.24.

Gyakran kapunk mostanában olyan leveleket különböző cégektől, melyben arra kérnek minket, hogy a levélíró fizetési késedelme miatt felmerülő behajtási költségátalányról mondjunk le. Mi is ez a költségátalány? Tényleg kötelező ezt hitelezőként kérni? Ha nem kérjük, tényleg le kell mondanunk róla?

Ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, akkor elvileg köteles a jogosultnak (azaz a hitelezőnek) megtéríteni a követelés behajtásával felmerülő költségeit fedező, legalább 40 eurónak megfelelő összeget behajtási költségátalány jogcímén.
Ennek alkalmazása számos jogi, könyvviteli és adózási kérdést vetett fel, leginkább annak kötelező jellegét tekintve.
A 40 eurós behajtási költségátalány bevezetésének célja a szerződéses kapcsolatokban a fizetési fegyelem erősítése volt. Az EU-s kezdeményezés magyarországi átültetése felemás eredményeket hozott, ezért a magyar jogalkotó nemrég újraszabályozta ezt az intézményt.
Az alábbi lényegi változások történtek a korábbi szabályozáshoz képest:
1. A jogszabály leszűkíti a behajtási költségátalány alkalmazásának körét oly módon, hogy azt csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből származó pénzköveteléseinek teljesítésére kell alkalmazni, tehát nem minden szerződéses jogviszonyban.
2. A jogszabály fordított – az EU-s Irányelv céljának jobban megfelelő – megközelítési módot honosít meg: nem a kötelezett köteles fizetni a behajtási költségátalányt, hanem a jogosult tarthat igényt arra; e fordított megközelítés következménye, hogy nincs szükség a jogosult részéről kifejezett lemondó nyilatkozatra ahhoz, hogy a kötelezett mentesüljön a fizetési kötelezettség alól (a korábbi szabályozás alapján ez nem volt magától értetődő)
3. A kötelezett részéről tanúsított önkéntes teljesítés hiányában a jogosultnak érvényesítenie kell az igényét, de erre csak a késedelem bekövetkezésétől számított 1 (egy) éves jogvesztő határidőn belül van lehetőség.
4. A törvény egyértelművé teszi azt is, hogy az igény esedékessé tételéhez előzetes felszólításra nincs szükség, azt a kötelezettnek önkéntesen kell teljesítenie.
5. A törvény természetesen megtartja azt a lehetőséget, hogy a behajtási költségátalány megfizetésére a fizetési késedelembe eső fél nem köteles, amennyiben az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti (tehát kizárólag az igény érvényesítése esetén van kimentésre szükség).
Fontos technikai rendelkezést tartalmaz az átmeneti számviteli szabályozás is: akik a korábban alkalmazandó szabályok figyelembevételével a könyveikben kimutatták a behajtási költségátalány miatti kötelezettségeket, azok a törvény alapján – a jogosult által a hatálybalépésig nem követelt – behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben megszüntethetik. Ezzel mentesülhetnek az önellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból.
A jogszabály már 2016. március 24-én hatályba lépett annak érdekében, hogy ezek a szabályok még a 2015-re vonatkozó éves beszámolók elkészítése során alkalmazásra kerülhessenek.
Amennyiben tehát behajtási költségátalányra válunk jogosulttá a partnerünk késedelmes fizetése miatt, ne feledjük ennek megfizetésére kifejezetten felhívni a másik fél figyelmét az egy éves jogvesztő határidőn belül, azaz érvényesíteni a követelésünket.
Amennyiben pedig behajtási költségátalány követelésének lehetősége merül fel velünk szemben, akkor praktikusan csak akkor kell ezt teljesítenünk, ha az arra jogosult partnerünk ezt kifejezetten kéri, azaz az 1 éves jogvesztő határidőn túl kifejezett jogosulti lemondó nyilatkozat hiányában is tekinthető akként, hogy mentesültünk a fizetési kötelezettség alól.